Ma városnézés címén először megnéztük a modern művészetek múzeumának két emeletét, mielőtt kitessékeltek minket. A bejáratnál Richard Long agyagos tenyérmandalája fogadott minket. Első látásra nem igazán érthető, hogy miért szentel neki egy egész emeletet az intézmény. Némi idő elteltével azonban oldalra és lefelé óriásivá vált a tér, és a keresztjei, vonalai, körei meg a spiráljai végtelenül vonzónak tűntek.
Második emelet. Robert Malaval női hullautánzataitól frászt kaptam.
Aztán fagyiztunk az óvárosban, ami gyönyörű, tele sikátorokkal és régi templomokkal. Megnéztük a kikötőt, felbicikliztünk a szomszédos hegyre, és nagy nehezen megtaláltuk az erődöt (ahová egyébként nem lehet bejutni). Egy kis ösvényen indultunk el lefelé, mert B. a betonutat, amin feljöttünk, unalmasnak találta. Lefelé gurulni sokkal izgalmasabb, mint megdögleni felfelé. Most nagyon fáradt vagyok.
