Az utóbbi két napban kifejezetten élveztem, hogy itt vagyok. Így, hogy végre teljesen itt vagyok, és nem csak részben, sokkal, sokkal jobb. Biciklizünk a városban, nézelődünk, strand, képregénybolt, festmények, finom sárgadinnye és szamóca, és ma végre hűvös.

Tegnap este elmentünk Bálinttal a jazzfesztre. Sokkszerűen hatott, hogy ez tényleg egy nagyon sznob fesztivál, többségében középkorú emberekkel. Senki sem szemetelt, hiányoztak a részegek. A hely viszont gyönyörű volt, olajfákkal teli, égőfüzérekkel kivilágított liget, római romok mellett. Hat koncert volt péntek este, három színpadon. Ezek közül a legjobban Yael Naim és egy Gooyatsh (www.eddylagooyatsh.com) nevű pasi előadása tetszett, nagyon interaktív volt és vicces. Yael Naim pedig egyátalán nem olyan, mint amilyennek az albuma alapján képzeltem, sokkal energikusabban és szenvedélyesebben játszik, és ugrál. Éjfél körül ott álltam a tömegben, ő a zongorán játszott, mindenki más utána dúdolta a dallamot, becsuktam a szemem, hihetetlenül jó volt.

Fénykép sajnos nincs. A fényképezőgépet aznap reggel szerettem meg újra, este a bejáratnál rögtön elvették. Sehol sem írták ki, h nem lehet kamerát bevinni, szóval próbálkoztunk vagy négy embernél, hogy hátha beengednek vele, de nem. 

Holnap hegyek.