Tegnap végül elmentünk, busszal. Pénteken-szombaton fájt a fejem (29 nap - whoáááá), szóval nem igazán voltam a bicikli pártján.
A busz gyakran járt, odafelé fel is fértünk. Ahogy odaértünk, hamar kiderült, hogy egy óriási játszótérről van szó, kikötőkkel, jachtokkal, egy csomó ferrarival - mindez nem egészen 2 négyzetkilométeren, 30 000 lakossal. Először lesétáltunk a kikötőbe, áthajóztunk az egyik oldalról a másikra, onnan a botanikus kerten keresztül fellépcsőztünk a kastélyba. Makett-szerű volt az egész, rengeteg turistával. Tulajdonképpen egész nap úgy éreztem magam, mintha egy vidámparkban lennék.
Ami vicces, hogy minden sarkon van egy tábla, amin fel van tüntetve, hogy Princesse Grace melyik év mely hónapjának mely napján éppen mit avatott fel azon szent helyen. Ez lehet alagút, kert, épület, tér, bármi. A másik, hogy a liftek a tömegközlekedés részét képezik,a térképeken is rajta vannak. Ha lehetett, lifteztünk.:) Bálint ugyanazzal az űrhajóindító lelkesedéssel mondja azt, hogy start, akár a liftgombot nyomjuk meg, akár a mosógépét.
Megnéztük a helyi katedrálist - itt temetik a helyi uralkodócsalád tagjait. Egy szórólapról kiderült, hogy most van a harmadik nemzetközi orgonafesztivál. Ez elég egzotikusnak hangzott, így a japán kert után tegnap délután életemben másodszor mentem templomba azért, hogy orgonaversenyt hallgassak.
.gif)
Egy Jennifer Bate nevű brit nő játszott. A koncert közben inkább nézett ki idős férfinek, mint szupersikeres, 60-as, francia és angol érdemrendekkel kitüntetett nőnek. Először magára a zenére figyeltem, később a kivetítőknek hála a nő is legalább annyira lekötött. Leginkább az volt magával ragadó, amikor a saját szerzeményeit adta elő - teljesen átszellemülten, egész testtel játszott. Az orgona annyira barokk, érdekes volt hallani, hogy egy mai szerző mit kezd vele. Eddig nem igazán találkoztam ilyesmivel tesközelben.:)
A kaszinó olyan, mint a filmekben, nem tudom, hogy hány regény és film színhelye volt eddig... A mellette lévő kiskaszinóban olyan, mintha valami idegen bolygón lennél, ahol a tetteidnek nincsen következménye - annyira valószínűtlen az egész. Színes, világító mennyezet és falak, ultrakényelmes fotelek, amik automatikusan a gépek felé fordulnak, főleg kiélt arcú, idős nők és férfiak, akik unottan húzogatják a kart, és nyomják meg a gombot.
Végül itt egy kép rólunk, fáradtan, kellően értelmes fejekkel.:)
